Hol is tudnám ezt a kacifántos történetet el kezdeni.
Volt / Van egy baráti társaságom, akikkel el töltöttem elég hosszú időt, cirka "újra" fél évet jelent ez, de ez az egész évekkel előbbre nyúlik vissza. Ezzel a részével inkább nem szeretném untatni a kedves olvasókat, így inkább a "jelenre" térek ki. A "kemény magja" a társaságnak 3 emberből állt, szerény személyem és két másik barátom akiket nem szeretnék nevükön nevezni. A hosszas kint létek során, el kezdett épülni egy nagyobb társaság akik minden este össze jöttek megbeszélni a napi gondokat illetve mivel java részt srácokból áll ez a csapat...ezért a nő ügyeket is. Hosszas egyedül létem után, mivel sokáig egy leányzó miatt érzelmi jégkocka lettem nem tudtam senki iránt komolyabb érzéseket táplálni. Ezzel a társasággal, sokat járkáltam ide-oda és véletlenül egy olyan helyen futottam bele egy lányba ahol nem is gondoltam volna. Sokáig sajnos így a barátok előtt nem voltam vele kedves, meg hát az emberi érzések hiányában nem is tudtam volna az lenni. Ebből adódóan mindig csak bántottam a saját munka helyén, ahol talán meg sem érdemelte volna. Lehet ez volt amivel talán valami kihívást generáltam a nőiességével szemben, mert igen csak szép lányról van szó. Telt múlt az idő, mint valami rossz romantikus filmben, és egy idő után már a családomnak szólt hogy zavarja hogy bántom. Valahol ezt a dolgot meg is értem, mert tényleg szegénynek majdnem minden napjában benne voltam, és azt sikerült is mindig megkeseríteni. Mikor szóltak a család tagjaim hogy lehetnék vele picit kedvesebb, akkor megfogadtam magamnak illetve neki is hogy megpróbálok ezen a dolgon változtatni, és hát sikerült is...csak át estem a ló másik oldalára, de erről majd később.
Több héten keresztül jártam be a munka helyére, és próbáltam vele normálisan viselkedni...amikor nem ment inkább nem is szóltam hozzá maximum sablonos beszélgetésekbe mentem bele a "Szia, hogy vagy? " kategória takarja ezt nálam. Húsvétkor elhívott találkozni, "nem iszunk meg este egy sört" ? ...és bevágott mellé egy igen bájos mosolyt. Ennek már én sem tudtam ellent állni, és bele mentem a kedves meghívásba, ami igen jól esett...de még a mai napig nem tudom miért csinálta. Megtörtént a kis sörözgetés, és rájöttem hogy egy igen kedves, szép...de naiv lányról van szó, ...de tudja mit akar az életben. Többszöri találkozgatások után, és maradtunk mind végig a verbális dolgoknál...én valahogy bele szerettem ebbe a lányba, és soha sem szerettem volna őt elveszíteni...de el jött az amitől mind végig féltem.
El kezdett zavarni ha nem foglalkozik velem, és az érzelem befolyásolta a racionális gondolkozást. Valamiért mindig benne akartam maradni az életébe, és ezért túlzásba vittem a törődést.
Mikor elkezdtek zavarni a dolgok, el kezdtem vele untatni a barátaimat, illetve azt a kört akik még hozzánk csapódott ( haverok ). Át mentem egy nyálgépbe, az érzéketlen tuskóból. Ez a történet még húzódott olyan szintre is hogy a leányból fakadó lelki állapotom miatt, majdnem neki mentem valakinek aki fontos nekem még most is. Súlyos érzelmi válságos korszakomban, néha nem tudtam mit mikor hol kéne csináljak. Miután szét sikerült zúznom elég sok emberrel a közelebbi viszonyomat, nehézkesen...de sikerült újra velük felépíteni a kapcsolatot, de mivel nem tudtam róla beszélni...ezért el kezdtem haragudni az egész világra, mivel valahol választás elé éreztem magam állítva, hogy a barátok vagy a lány. Én a barátok mellet döntöttem, mivel egyszer már rosszul választottam, és ez rá ment a lánnyal a baráti vagy nem tudom milyen kapcsolatunkra. Valahogy el kellet érnem hogy ne foglalkozzon velem, ezért mindig meg sértődtem..és le töröltem tiltottam egy ismertebb szociális portálon, de mindig valahogy vissza került az életembe. Mikor egyszer szembesültem azzal hogy ő maga hajított ki az életéből, én azt nem tudtam elviselni, és konkrétan ki borultam. Kétségbe esésemben hogy elveszítettem azt az embert, aki még soha nem éreztem magamhoz ilyen közel olyan dolgot csináltam amit már gyerek korom óta soha, el sírtam magam az utcán..és nem bírtam abba hagyni ezt. Fel hívtam este, és mondta hogy majd másnap beszélünk...és ez így is lett. A telefonbeszélgetés engem még jobban összetört mint az, hogy letörölt, mert ezt az erős lányt, hallottam megtörve, és sírni. Akartam rajta segíteni, és nem tudtam ez volt ami abban a helyzetbe, megbénított. A telefonbeszélgetésemmel, talán sikerült életet vernem bele, mert küldött egy sms-t hogy ne keressem egy ideig, majd ő keresni fog. De ez a kereséses történet már másnap hajnalban meg volt. Azóta a "kapcsolatunk" el kezdett mély zuhanásba átmenni, és jelenlegi álláspontom szerint ennek ennyi volt, mert letöröltem ismét..és túl reagáltam azt a dolgot hogy ő ilyen lelki szemetes ládának használt, és csak az ő dolgait kellet hallgatnom, és az én dolgaimmal csak felületesen foglalkozott.
A tanulság az hogy ne lépj elhamarkodottan soha, mert nekem még mindig hiányzik..és sajnos elég sokat gondolok rá, de ezen már nem akarok változtatni...mert akkor már saját magam aláznám meg, amihez túl sok tartásom volt..van... lesz. Ne törődj túl sokat mások problémáival mert egy idő után azokat sajátodénak fogod érezni, és vannak olyan dolgok amiken te kívül állóként akár hogy is szeretnél...nem tudsz változtatni, maximum hozzá segíteni az embert a megfelelő döntéshez. A barátok között ne oszd meg a saját belsőséges ügyeidet teljesen, legyen attól függetlenül mindig privát szférád. Ne hagyd magad befolyásolni, és ne hagyd magad döntések elé állítani. A legfontosabbat hagytam utoljára: Viszont az az ember szeret, akivel majd a végén együtt spanszerozol a családi házadnak a gangján, mert ő már nem fog elhagyni...az az ember tényleg téged szeret, mert a külsőségek idővel ( az öregedéssel ) jelentéktelenné válnak, és már csak a lelkedet fogja tudni szeretni.
Ha viszont találsz egy olyan embert mint én, annyi a kérésem...hogy mindenképpen próbáld meg megtartani, mert az ilyen emberek ritka gyöngyszemek a mai világban, és én ezt elszúrtam.